Felmondás esetén mivel kell számolni a munkáltatónak

Felmondás esetén az első és legfontosabb a felmondási idő, amely 30 nap. A munkáltató felmondása esetén a felmondási idő a munkaviszonyban töltött időtartammal arányosan növekszik. 3 év után +5nap, 5 év után +15 nap, 8 év után +20 nap, 10 év után +25 nap, 15 év után +30 nap, 18 év után +40 nap, és ha a munkavállaló már 20 éve a munkáltatónál dolgozik, akkor a felmondási ideje +60 nap. Ennél több felmondási időben is meg lehet állapodni, de a törvény maximalizálja a felmondási időt 6 hónapban, a kollektív szerződés azonban ennél többet is megállapíthat.
Munkáltatói felmondás esetén a munkáltató köteles felmenteni a munkavállalót a felmondási idő legalább felére. A felmentés idejére a munkáltatónak távolléti díjat kell számfejteni.

A másik legfontosabb kérdés a végkielégítés? Mikor is jár a végkielégítés?

Felmondás esetén a munkavállaló első és legfontosabb kérdése hogy jár-e neki végkielégítés és ha igen mennyi. Ehhez először is azt kell tisztázni, hogy elbocsájtották-e munkahelyéről, vagy esetleg ő mondott-e fel. Ha elbocsájtották, akkor az esetek többségében jár a végkielégítés, azonban ilyenkor sem minden esetben.

Az alábbi esetekben végkielégítést kell kapnia az elbocsájtott dolgozónak:
a, ha a foglalkoztató cég vagy intézmény jogutód nélkül megszűnik
b, ha a munkáltató szünteti meg a munkavállaló munkaviszonyát felmondással
c, ha a munkáltató a Munka Törvénykönyve hatálya alól valamilyen okból kikerül

Emellett a Munka Törvénykönyve kimondja, hogy felmondási idő akkor jár, ha a munkavállaló munkaviszonya az adott munkahelyen minimum három éve folyamatosan tart, ami a felmondás időpontjában is érvényes, tehát állományban van.

Nem jár végkielégítés annak, aki a felmondás időpontjában már nyugdíjas, vagy, ha a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása vagy a nem egészségügyi okkal összefüggő képessége, azaz amennyiben a felmondásra a munkavállaló adott okot. A végkielégítést a munkáltató az utolsó munkában töltött napon köteles megfizetni.

Alapesetben a végkielégítés mértéke az alábbiak szerint alakul:

  • 3 év munkaviszony estén egy havi
  • 5 év munkaviszony estén két havi
  • 10 évmunkaviszony esetén három havi
  • 15 év munkaviszony esetén négy havi
  • 20 év munkaviszony esetén öt havi
  • 25 év munkaviszony esetén hat havi
  • Egyéb esetekben is elképzelhető azonban, hogy az alap végkielégítésnél kevesebbre lesz jogosult a munkavállaló.

    A végkielégítésre való jogosultság szempontjából nem kell figyelembe venni azt az egybefüggően legalább harminc napot meghaladó időtartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg. Pontosabban nem számít bele a végkielégítésre jogosító időbe az az egybefüggően legalább harminc napot meghaladó időszak, amikor a munkavállaló táppénzre jogosult. Amennyiben ugyanis a munkavállaló táppénzben részesül, munkabér nem fizethető ki részére.
    Ez alól kivétel
    • a szülési szabadság és a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság, valamint
    • a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság három hónapot meg nem haladó tartamát.